magyar vers címkéhez tartozó bejegyzések

Búcsú helyett

egy arc lefedve négy tenyérrel
takarni csak mit meg se tettünk
mit kezdenél egy más idővel
te nem sem én ki dönt helyettünk

perc volt csak épp vagy emberélet
megnyílik lásd a föld utánunk
hiába lépnél újra abba
nincs már folyó amerre jártunk

 

(megjelent a Bárka 2017/1. számában)


Jeruzsálem

1.

ez volt az a kapu
belépett és látta
ide jött meghalni
itt értette meg
hogy nincs más választása

 

ez volt az a kapu
beléptem és láttam
ide jövök majd meghalni
itt értettem meg
hogy nincs más választásom

 

2.

milyen hatalmad van felettem
megvéd vagy végül majd elárul
mellemben érzem szívverésed
ahogy a tenger nyílik zárul

 

olyan közel van oly törékeny
mit hittem homokként pereg szét
tiéd ez is ne hagyj magamra
ha már idáig elvezettél

 

3.

van az a furcsa  bokor a dombon
milyen fájdalom rántotta görcsbe
nincs rajta seb vagy nem csak egy ponton
hallani mégis hogy sikolt a törzse
lehet csapda vagy hívogató otthon
magad kerested legyél most az őre
kövek között a fény részvéttelen
alaktalan homály a félelem

(Megjelent a Bárka 2017/1. számában)


Ennyire futja

kettépattan a lámpa
fénye folyik patakokban
ülni a végére várva
mindened beleroppan
mondd kivel is feleselnél
őket is elcsomagoltad
annyi akad bele sem fér
lesznek vannak-e voltak

gyász feketíti az álmod
nincs miért várni az éjjelt
tisztán kellene látnod
élni a cseppnyi reménnyel
hátha épp ez az útja
nem hinnéd de ha mégis
itt vagy ennyire futja
hosszú lesz ez a tél is