először nézel a mi éjszakánkba
s magad vagy ki ezt elsőnek tudod
csak árnyéka vagyunk valamennyien
közös veríték foszló csilagok
vesztesz és veszítek a többi kegyelem
poklokra csavart pupillával nézni
felköltözik a halálos magasba
oldalra dőlve készül földet érni
sebesség és égtájak nélkül
hogy kezemet kezedbe tettem
mindenből csönd lesz és közelség
halálon túli fegyelemben
mikor még nem mérte senki az időt
számok sem voltak két test hány darab
azután különvált fény és a sötét
nem volt mit legyőzni kísértés vagy átok
tudom legelőször akkor láttalak
fordul most a világ talán vége is lesz
még vannak napok még éppen mérhetem
huszonnégy óra és megint huszonnégy
úgy vagy a részem már észre sem veszem
Nem lesz mit legyőzni kísértés vagy átok
újra összeolvad fény és a sötét
számok sem lesznek két test hány darab
tudom hogy mindig téged láttalak
akkor majd nem méri senki az időt
ha nincs is ott én mindig most is érzem
hol van fejem alatt a bal kezed
nem húz magához de tart észrevétlen
csak ami kimozdít annak ad teret
tudom hogy követsz tudod hogy követlek
nyelvemen olajként csordul a neved
két fonódó rostja egy élő szövetnek
egyszerre mozdul bár más sejtből ered
csak egy kéreg véd ha kezem lerántja
lángod a tűz lángja tiszta mint a nap
de éget is más biztosan nem állja
veszélyes játék minden lángra kap
magamon magamban hordom a jelét
ahol hozzám értél ezer kicsi nyom
karomon és a karodon pecsét
tövisek között nyíló liliom
Kerényi Kata 