ha nincs is ott én mindig most is érzem

hol van fejem alatt a bal kezed

nem húz magához de tart észrevétlen

csak ami kimozdít annak ad teret

tudom hogy követsz tudod hogy követlek

nyelvemen olajként csordul a neved

két fonódó rostja egy élő szövetnek

egyszerre mozdul bár más sejtből ered

csak egy kéreg véd ha kezem lerántja

lángod a tűz lángja tiszta mint a nap

de éget is más biztosan nem állja

veszélyes játék minden lángra kap

magamon magamban hordom a jelét

ahol hozzám értél ezer kicsi nyom

karomon és a karodon pecsét

tövisek között nyíló liliom