ha nincs is ott én mindig most is érzem
hol van fejem alatt a bal kezed
nem húz magához de tart észrevétlen
csak ami kimozdít annak ad teret
tudom hogy követsz tudod hogy követlek
nyelvemen olajként csordul a neved
két fonódó rostja egy élő szövetnek
egyszerre mozdul bár más sejtből ered
csak egy kéreg véd ha kezem lerántja
lángod a tűz lángja tiszta mint a nap
de éget is más biztosan nem állja
veszélyes játék minden lángra kap
magamon magamban hordom a jelét
ahol hozzám értél ezer kicsi nyom
karomon és a karodon pecsét
tövisek között nyíló liliom
Kerényi Kata 
Vélemény, hozzászólás?