Mi ez a hiszti a gyerekirodalom körül?

De tényleg…
A napokban megint a kezembe került Szabó Magda Ókút című könyve (Szabó Magdáról írtam már korábban, hogy nem vagyok akkora rajongója, de ezt a könyvét nagyon szeretem). A versek című novellában arról ír nagyon pontosan, hogyan olvas egy gyerek. Ezt ajánlanám mindenkinek átfutni, mielőtt azon kezd el aggódni, hogy korunk ifjúságának fejlődésében mekkora károkat okozhat egy-egy kortárs gyermekkönyv. Nem lehet tudni, kinek mi lesz egy életre meghatározó élmény, úgyhogy a legjobb, amit tehetünk, ha minél többféle dolgot mutatunk a gyerekeknek, hogy érjék őket mindenféle hatások, és bízzunk benne, hogy valamelyik meg fogja érinteni annyira őket, hogy azon a nyomon maguknak lesz kedvük továbbhaladni.

Végignézve a kerettanterv által előírt olvasmánylistákat feltűnhet, hogy van néhány szerző, aki minden korosztály számára ajánlottként szerepel. Úgy tűnik, Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor, Arany János és Nagy László univerzális tudástartalmakat nyújt hatévestől hatvanhat éves korig. Persze a jó költészet szíven üti az embert, legyen bármennyi idős, és ez így is van rendjén. De vajon minden gyerekvers-e, amit annak tekintünk? Epikai műveknél valahogy jobban figyelünk arra, mi az, ami “gyereknek való”, a verseknél pedig sokan csak arra figyelnek, hogy ne legyen benne elsőre szembeszökő erotikus tartalom vagy trágár kifejezés, és lehetőleg rímeljen. A paprikajancsi szerenádja Weöres Sándortól például csodálatos mű, és kiválóan alkalmas arra, hogy bármelyik hatévest megríkassa. Bohócról szól, tehát mehet a gyerekkönyvbe – az, hogy valójában ez egy mélyen megélt szerelem fájdalmas története, nem minden tanító néni fejében fordul meg. Ugyanígy nagy kedvenc alsó tagozatban Nemes Nagy Ágnestől a Lappantyú: időmértékes, madár és erdő van benne, tökéletes! Felnőtt fejjel olvasva azért az ember elgondolkozik, mit is csinál valójában a lírai én és a rókavadász az éjszaka közepén egy bokorban… Arra már szerencsére sok fiatal pedagógus nem emlékszik, hogy voltak alkotók, akiket központilag tiltottak el felnőtt lapokban való publikálástól, így a gyerekújságok fontos publikációs terepei lettek néhány szerzőnek – emiatt viszont attól, hogy valami a hatvanas években egy ifjúsági lapban jelent meg, nem lesz automatikusan gyerekvers! Persze nagy baj nem történik, ha egy kisiskolás olyan verset kap az iskolában, amit nem tud átélni vagy átérezni, de ha nem kap segítséget, könnyen lehet, hogy kialakul benne egy meggyőződés: költészet az, amit nem nagyon lehet érteni. Ezen pedig később nehéz változtatni.

Be kell vallanunk, hogy maguk az írók sem sokat dobnak a helyzeten. Ha valaki gyerekirodalmat ír, még ha minőségit is, sok pályatársa szemében elvesztegeti a tehetségét. Illetve hallottam már kortárs költő szájából saját versére, hogy “kicsit egyszerű lett, de a Dörmibe még jó lesz”. Van a dolog mögött némi irigység is: a gyerekirodalom még mindig elég jó példányszámban eladható, és könnyű neki jó marketinget csinálni. Egy átlagos író-olvasó találkozó teljesen máshogy néz ki egy irodalmi kávéházban, mint egy gyerektábor programjaként. Bocs. Lehet utánuk csinálni. Vagy más utat választani, de akkor nem nyávogni. Vannak nagyon jó ifjúsági íróink, akik csak úgy simán jó írók – még ha ezt nehéz is elfogadniuk azoknak, akik csak simán nem azok.

Érdekes módon azok, akik szerint egy Varró Dániel-vers súlyos károkat okozhat a gyermek fejlődésében, általában gond nélkül szavaltatnak tizenkilencedik századi forradalmi költészetet nyolcévesekkel iskolai ünnepségeken, nem különösebben törődve azzal, hogy miről is szólnak ezek a művek valójában. Ugyanilyen paradoxon, hogy azt ugyan megszűrjük, milyen könyveket olvashat el a gyerek, viszont már oviban tanítunk neki olyan népdalokat, amelyek konkrét tartalma vetekszik A szürke ötven árnyalatával. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy akkor cenzúrázzunk mindent – éppen ellenkezőleg! Mi a legrosszabb, ami történhet, ha a gyerek olyasmit olvas, amit nem egészen ért, mert a korának megfelelő tapasztalatok alapján értelmezhetetlen? Kérdez. Ami lehet, hogy nekünk lesz kicsit kényelmetlen, de neki segíthetünk abban, hogy a maga szintjén meg tudja emészteni a kapott információkat. És nem baj, ha mindent elolvas. Ha nem érti vagy nem érdekli, majd félreteszi, és keres valami mást.