Írok kategória bejegyzései

Végül

szemüveg műfogsor és karóra

koffeintabletták

nyolcvankét láda könyv

tűhegyű filc fekete két doboz

macskás falinaptár rossz fotókkal

elemes rádió az ágy melletti széken

nagy folt lassan issza be a padló

egy pár papucs

a kulcscsomód a zárban

körülötte szétvésve az ajtó


Szulamit

ha nincs is ott én mindig most is érzem

hol van fejem alatt a bal kezed

nem húz magához de tart észrevétlen

csak ami kimozdít annak ad teret

 

tudom hogy követsz tudod hogy követlek

nyelvemen olajként csordul a neved

két fonódó rostja egy élő szövetnek

egyszerre mozdul bár más sejtből ered

 

csak egy kéreg véd ha kezem lerántja

lángod a tűz lángja tiszta mint a nap

de éget is más biztosan nem állja

veszélyes játék minden lángra kap

 

magamon magamban hordom a jelét

ahol hozzám értél ezer kicsi nyom

karomon és a karodon pecsét

tövisek között nyíló liliom


Pillanatkép

rögtön felismer és rögtön felismerem
fojtó lett hirtelen a tágas szoba
jobb lett volna talán előbb átgondolni
akkor kicsit több smink és másik ruha
mind a ketten tudjuk mi a mérce
listáz és listázom én is végigmérve
néhány év ide pár kiló oda

kellemetlen helyzet mégis szórakoztat
hogyan fogy köztünk el a levegő
gyakorlottan pásztáz szép macskaszeme
rémült de kíváncsi választ kereső
csak én élem át a most először kínját
nem én vagyok az első akit így lát
nem is az utolsó gondolja közben ő

pont ez hiányzott még péntek délután
úgy tűnik ez ma nem az én napom
ráébredek hogy a kabátját nézem
a saját arcom a fényes gombokon
én mozdulok végül üres széket látva
pár perc múlva kimegy nem megyek utána
nincs mit mondania nincs mit mondanom

 

(Megjelent a Bárka 2018/5. számában)