március 2017 hónap bejegyzései

Az írástudó oroszlánszelidítő

Novella és Interjú az Elle Magazin 2017. áprilisi számában

Négyévesen tanult meg írni-olvasni, és azóta nem is hagyta abba – mondja magáról olvasónk, Kerényi Kata. Málnacukor című novellájával ő lett az Elle Több nőt az irodalomba elnevezésű pályázatának első helyezettje

Kisgyerekként határozottan állítottam, hogy ha nagy leszek, oroszlánszelidítő leszek – fogalmaz Kerényi Kata. Az állatoknak azóta is fontos szerepe van az életemben, sok időt töltök a saját kutyáimmal, illetve kutyakiképzőként mások kedvenceivel is. Főállásban egy budapesti alternatív iskolában dolgozom pedagógusként. A gyermekkori önmagam igazán nem panaszkodhat, a kettő együtt majdnem oroszlánszelidítő. Mindkettőhöz szükség van kíváncsiságra, és arra, hogy rugalmasan tudjam kezelni, bármi történik. Amíg ezt meg tudom őrizni, azt hiszem, nagy hibát nem követhetek el.

 Milyen szerepet játszik az életedben az írás?

Nagyon korán, négy évesen megtanultam írni és olvasni, és azóta gyakorlatilag nem is hagytam abba. Voltam már marketingszöveg-író, dolgoztam újságnak, kipróbáltam magam a műfordításban is,  több, különböző témájú blogot vezetek, a munkámhoz kapcsolódóan rendszeresen publikálok szaklapokban, és persze írok a magam örömére is. Leginkább verseket (ezek időnként olvashatóak irodalmi folyóiratokban), novellát csak ritkán.

A novellád valós eseményeken alapul, vagy te találtad ki a történetet?

A Málnacukor alapja egy valódi történet, egy kedves ismerősöm mondta el nekem, mint saját emléket. A novellában leírtak nem pontosan egyeznek meg azzal, amit ő elmesélt, van, amit én tettem hozzá, illetve akadnak benne itt-ott elrejtve személyes apróságok is – érzések, gondolatok a saját gyerekkoromból. Nagyjából egy éve írtam, tehát nem erre a pályázatra készült, de örülök, hogy végül itt találta meg a helyét.

Máskor is indultál már hasonló pályázaton?

 

Folyamatosan figyelemmel kísérem az irodalmi pályázatokat, többször előfördult már, hogy sikerült helyezéseket is elérnem. Amikor eldöntöm, hogy indulok egy-egy ilyen megmérettetésen, a fő szempont mindig az, hogy mennyi

 

re szólít meg a téma, vagy kihívást jelent-e, mint feladat, esetleg kipróbálhatok-e valamit, amit még sosem csináltam. Mivel nem tartom magam prózaírónak, ez a pályázat jó lehetőség volt arra, hogy megnézzem, mások mit gondolnak arról, ha mégis ilyesmivel próbálkozom.

Milyen könyveket olvasol szívesen?

Talán szokatlan, de sok verset olvasok. A kortárs költők közül Kántor Péter, Imre Flóra, Sajó László azok, akik a legközelebb állnak hozzám. Oravecz Imre verseit és regényeit is nagyon szeretem, alig várom, hogy megjelenjen végre a családregény-folyamának harmadik része. A történet mellett  nekem nagyon fontos, hogy valami hogyan van megírva: képes vagyok félbehagyni például egy filmet, ha rosszul összerakott párbeszédek vannak benne, hiába lenne egyébként érdekes maga a cselekmény. A forma számomra elválaszthatatlan a tartalomtól, így azokat a könyveket szeretem, amiknél azt érzem, hogy ezeket a szavakat csak ebben a sorrendben és így lehetett leírni, sehogy máshogy.

 

Reklámok