F.

a legjobb éveid voltak semmi kétség
én vártam épp így kapóra jött nekem
téged csak vitt a néma eltökéltség
nem is tudtad hogy mit teszel velem

szavak akartak az én szavaim lenni
elengedtem őket hogy mehessenek
többé nem kérni mindent megmutatni
gondolhatnék még rá hogy keresselek

én ezt te vajon mit is vennél sorra
újraéled és mindig elhiszed
hiába futnál megőriz lásd a forma
pár nap telt el vagy néhány évtized

most én is itt te majdnem kétszer ennyi
rohan rohansz nem tudlak már követni

(megjelent a Bárka 2017/1. számában)

Reklámok

Itt

csak egy lépés és újra ott vagy
ajtónyitásra vár a tér
kerested mégis megrémít hogy
futottál és most utolér

néha mintha először látnád
a széken a bőr még ránctalan
de már meghajlik rá sem ültél
tudja a testednek súlya van

érzed a fallal hol fut össze
a tető alatti ferde sík
ölelsz és sírsz ásítasz táncolsz
nem félsz hogy mások meglesik

van egy mélyedés a padlón
és erre folyik el kint a víz
sötétben is bátran kiléped
melyik lépcsőfok merre visz

a pénz amit rég elhagytál mert
fontos hogy biztos helyre tedd
az éjjel támadt furcsa ötlet
amikor szólsz vagy csak a csend

minden egybeér itt egy ponton
innen tudod majd hol vagy otthon

 

 

 

 

 

 

 

(megjelent a Bárka 2017/1. számában)


Úgy

mintha még sohasem mintha most először
mintha ki sem mondva mintha kőbe vésve
mintha másra nem is futná az erődből
mintha apró lenne mintha el se férne

mintha együtt mintha százfelé szakadva
mintha megtartana mintha összetörne
mintha véletlenül mintha készakarva
mintha csak egy percre mintha mindörökre

mintha visszhangozna mintha csendesedne
mintha loptad volna mintha ennyi járna
mintha minden lépted egyfelé vezetne
mintha már sohasem mintha utoljára


Nem tudom, hogyan kell másnak lenni

Személyes történetek olyan fiataloktól, akiket mások furcsának, nehezen kezelhetőnek, problémásnak bélyegeznek. A “rossz gyerek” álarca mögött sokféle sors rejtőzik.

 

Vekerdy Tamás ajánljója:

Tudni akarod, milyen a gyerekek felől nézve ma az iskola? Olvasd ezt a könyvet! Tudni akarod, ki építi ebben az országban a lehetséges jövőt? Olvasd ezt a könyvet! Azt akarod tudni, hogyan kell jövőt építeni emberekben és emberekből? Akkor is ezt a könyvet olvasd! Akkor is, ha érdekel, milyenek lehetünk mi, szülők. „Jók” és „rosszak” egyaránt.

Aztán: de profundis… Kiáltások a sötét mélységekből.
Meg tudod hallani? Mert ha valaki igen, akkor ők is megindulnak – már meg is indultak! – felfelé.

 

 

A könyv megrendelhető itt és itt.

És itt is is kapni lehet, csak be kell sétálni.

E-könyv változatban is kapható.

Itt pedig bele is lehet olvasni:

kerenyikata_nemtudomhogyankellmasnaklenni_betekinto


Sziget

elmenni aztán visszatérni
csak tudnám hogy lett itt helyem
ha jössz nem találsz készületlen
még annyi mindent mondanék
ezen a szigeten születtem
ez a kiszáradt hordalék 
időnként mégis megterem

***

amikor télen a buszra vártunk
fel-alá járva reggelente
egész öklöm a tiédbe gyűrtem
mindenféléről beszélgetve
a járdasziget végére értünk
fordulnunk kellett valamerre
te megálltál én jártalak körbe
kapaszkodtam lábamat szedve
akkor nem tudtam hogy ez így lesz
bárki is adja kezét kezembe
minden férfi ugyanígy mozdul
mindig te jutsz majd róla eszembe

***

erre futottam itt elestem
két rács között kicsit kilestem
harminc év negyven hol keressem
nem nyúltam érte hogy mehessen
segíts hogy végül elhihessem
nem lenne könnyebb már veled sem

***

sokat nem érsz a teliholddal
horgára tűz bedob kiránt
karnyújtás csak a másik oldal
kavics homok üvegszilánk

halkan csikordul minden lépted
ott a hajó mi partra visz
eddig mehetsz csak itt ér véget
innen ha lépsz felkap a víz

img_3444


Makáma

Nem is tudom, mikor vettem észre, hogy nincsenek már napok nélküled. Rég eltűnt az első rémület, hiába hittem, hogy velem ez soha, végülis minden ide vezetett. Azért még kicsit tartom magam, mintha hűvös és érdektelen lennék, fontos az összhatás. Azt például sajnos látta más, mikor telesírtam az első húslevest, ami ajándékként ebédre érkezett. De fejlődöm, tényleg. Nyitottabb vagyok, már csak időnként pánikolok, hogy egy szép nap nem fogok neked tetszeni, és ez a nap, mondjuk, éppen a mai. Ha jössz, csak kicsit takarítok, nem egész délelőtt, nem veszek már ruhát minden randi előtt,  sőt volt, amit több, mint kétszer láttál. Igaz, csak egy szoknya. De majd alakul. Hiszen mindenki holtáig tanul, úgy látszik, még én is. Azt meg jobb, ha nem tudod, hogy fúrom a fejem a párnába, mert tegnap ott feküdtél, és helyenként még őrzi az illatod. Azt se mondom el, meg ne tudja más is, hogy bizonyos szögekből, bármilyen banális, olyan szép a hátad, mint senki másé. Ez még jó darabig az én titkom marad. Más titkom már nincs is. Úgy lettem a tiéd, hogy magammal is végre egy vagyok és egész. Lehet, hogy tényleg ilyen egyszerű ez. Ilyen egyszerű és ennyire nehéz.


Önarckép

Fut, mert fél, az idő elfogy, csodát nem hisz, de bízna még,
elfelejt vagy elront sokszor, nem érti, ide hogy került,
látta, hogy van világvége, bármit megtesz, ha van kiért,
nem volt soha elég pénze, kocsira gyűjt, de könyvre költ.
A szemén már fehér pilla, mindig darabra tudja, hány,
megtanulta elengedni, ha ő nem jó, de bárki más,
hallgat néha, mikor szólna, írni jobb, mintha mondaná,
vállat ránt, és egész éjjel gyötri a lelkifurdalás.

(Megjelent itt: naputonline.hu)