Végül

szemüveg műfogsor és karóra

koffeintabletták

nyolcvankét láda könyv

tűhegyű filc fekete két doboz

macskás falinaptár rossz fotókkal

elemes rádió az ágy melletti széken

nagy folt lassan issza be a padló

egy pár papucs

a kulcscsomód a zárban

körülötte szétvésve az ajtó


Szulamit

ha nincs is ott én mindig most is érzem

hol van fejem alatt a bal kezed

nem húz magához de tart észrevétlen

csak ami kimozdít annak ad teret

 

tudom hogy követsz tudod hogy követlek

nyelvemen olajként csordul a neved

két fonódó rostja egy élő szövetnek

egyszerre mozdul bár más sejtből ered

 

csak egy kéreg véd ha kezem lerántja

lángod a tűz lángja tiszta mint a nap

de éget is más biztosan nem állja

veszélyes játék minden lángra kap

 

magamon magamban hordom a jelét

ahol hozzám értél ezer kicsi nyom

karomon és a karodon pecsét

tövisek között nyíló liliom


Lány a parton

nem vár semmit erre sosem jár hajó
mégis biztos benne jókor érkezett
ahonnan jött innen épp csak látható
de minden lábnyoma egyfelé vezet

idáig futott a szélnek feszülve
ha volt is másé most átadta magát
szikrázva villan rá a víz ezüstje
szíve átveszi a hullám ritmusát

magába szívja a fényt amire vágyott
megtalálta hát az egyetlen helyet
itt a bizonyosság nem hoz biztonságot
és így kell lennie másképp nem lehet


(kép: fotolexikon.blogspot.com)