vers címkéhez tartozó bejegyzések

Végül

szemüveg műfogsor és karóra

koffeintabletták

nyolcvankét láda könyv

tűhegyű filc fekete két doboz

macskás falinaptár rossz fotókkal

elemes rádió az ágy melletti széken

nagy folt lassan issza be a padló

egy pár papucs

a kulcscsomód a zárban

körülötte szétvésve az ajtó


Szulamit

ha nincs is ott én mindig most is érzem

hol van fejem alatt a bal kezed

nem húz magához de tart észrevétlen

csak ami kimozdít annak ad teret

 

tudom hogy követsz tudod hogy követlek

nyelvemen olajként csordul a neved

két fonódó rostja egy élő szövetnek

egyszerre mozdul bár más sejtből ered

 

csak egy kéreg véd ha kezem lerántja

lángod a tűz lángja tiszta mint a nap

de éget is más biztosan nem állja

veszélyes játék minden lángra kap

 

magamon magamban hordom a jelét

ahol hozzám értél ezer kicsi nyom

karomon és a karodon pecsét

tövisek között nyíló liliom


Lány a parton

nem vár semmit erre sosem jár hajó
mégis biztos benne jókor érkezett
ahonnan jött innen épp csak látható
de minden lábnyoma egyfelé vezet

idáig futott a szélnek feszülve
ha volt is másé most átadta magát
szikrázva villan rá a víz ezüstje
szíve átveszi a hullám ritmusát

magába szívja a fényt amire vágyott
megtalálta hát az egyetlen helyet
itt a bizonyosság nem hoz biztonságot
és így kell lennie másképp nem lehet


(kép: fotolexikon.blogspot.com)