Hol volt, hol nem volt

ha már mindent elmeséltél
amit nélkülem megéltél
akárhová elvihetlek
le a völgybe föl a hegynek
nem lesz többé mitől félnem
ha már mindent elmeséltem
rég feladták ha kerestek 
így bárhová elvihetlek
rekettyésből ki a fényre
fecskefűnek hull a vére
hol cammogva hol szaladva
fut velünk a zöld Szalajka
erdő mélyén vízmosáson
senki minket meg ne lásson

Advertisements

Jelek

na de mégis honnan kellett volna tudnom
repedés a falon odavetett firka
hol táncolt a neved fénnyel vízre írva
ki titkolta eddig hozzám el ne jusson

volt-e erdő ahol épp úgy nőtt a moha
átbújtam alatta elléptem fölötte
törött száraz ágak vagy madarak röpte
hányszor néztem vajon és nem láttam soha

mikor öntöttem ki azt a kávézaccot
aminek az alján ott látszott az arcod
melyik tenyeremben futó vonal voltál

teraszokon kertben parkban üldögélve
hogy hullott elém és hogy söpörtem félre
miért nem szólt senki te miért nem szóltál

 

Tiszelt szerző

nem kérjük bár jólesne ha
a jövője rajtunk múlna
talán mégis megfontoljuk
jelentkezzen fél év múlva
épp nem tudjuk kifizetni
de maradjon ilyen lelkes
választhatna frissebb témát
én is voltam már szerelmes
már az apját is ismertem
ne higgye hogy feleselhet
milyen szépen csengő rímek
írjon inkább gyerekverset
megvitattuk nem szerettük
olyat küldjön ami hat ránk
nem áll módomban közölni
bár egy kávét megihatnánk
most hogy átírta negyedszer
vallja be hogy fellélegzett
nagyon ügyes ifjúkori
önmagamra emlékeztet
hogyha kihúzza a felét
mellékletben lehozhatjuk
ígéretes hagyja nálunk
egyszer biztos elolvassuk

Vázlat

két vonal csak az egyik a vállad
ott ahol az enyémmel összeér
erősnek hittem de ebben a fényben
áttetszik rajta mégis minden ér

a második vonal bal szemednél
néznem sem kell már fejből is tudom
mélyülő ívét végigkövetve
a sajátomat is újrarajzolom

nem mozdulok meg most fel ne ébredj
reggel fél hat és majdnem elhiszem
ez a pillanat lehetne az első
nem látott talán így még senki sem

Még szerencse…

néha amikor álmomban megjelensz
neked rontok pedig egyébként soha
hogy képzelted hogy így csak egy szó nélkül
és visszhangzik tőlem az egész szoba

vagy csak bámullak és te is csak bámulsz
mintha te sem hinnéd hogy ez én vagyok
vagy  szólsz figyeljek jobban a dolgokra
mert téged is és mindent elhagyok

de olyan is van hogy csak szorítalak
mintha így lehetne nyerni még időt
tiszta szerencse hogy már rég halott vagy
különben nem kapnál  tőlem levegőt

Egy kis illemtan

viszontlá… kezdtem aztán nem folytattam
csak tanácstalanul álltam ott
eléggé bután pisloghattam
vagy másért talán megszànhatott

ahogy a kilincset fogtam elmenőben
épp csak a kezemre tette a kezét
jegyezze meg jól ügyvédnél rendelőben
vagy ha zavarban van sok ember között

ha nem szólhat arról amit gondolt
minden jót azt kell ilyenkor mondani
nagyon bölcs és kedves boncmester volt
az ember mindig tanulhat valamit

 

d736f63a992ea808c37ac45ce22ca6a4

Évike és az időgép

S. és én meghívást kaptunk, hogy egy rendezvény keretében mutassuk be az argentin népköltészet főbb vonásait (ez elsőre talán meglepően hangzik, de van rá magyarázat: S. ugyanis Argentinában született, és irodalomtörténetből van diplomája).  Nekem eredetileg nem sok közöm van a témához, de az S. által választott versek között szerepelt két olyan, aminek nincs magyar fordítása, így elvállaltam, hogy lefordítom, és fel is olvasom majd a közönségnek a magyar változatot. Nagyon örültem a lehetőségnek, egészen addig, amíg neki nem álltam a munkának, és szembe nem találtam magam az első vers legelső szavával.

A vers  címe, és többször visszatérő kulcsszava  tulajdonképpen egy szójáték: az “év” (año) szóból képzett, nem létező kifejezés, ami arra utal, hogy a szerző fájdalma annyira régi és mély, hogy szinte őnálló életre kelt, és saját nevet is kapott. Egy olyan szót kellett tehát találnom, ami nincs még a magyar nyelvben, kicsit régies hangzású, tükrözi a fájdalom mélységét és intenzitását, és benne van, hogy “év”.

Általában szeretem a kihívásokat, de ez most feladta a leckét. Kevés idegesítőbb dolog van, mint amikor valami makacsul besfészkeli magát az ember agyába, és bármi egyéb érelmes gondolatot blokkol. Ez történt velem is: a vers napokig “Évike” munkacímen futott a fejemben, és képtelen voltam más megoldást találni. Volt egy pillanat, mikor meg is jelent egy copfos, fagyizó kislány képe, aki folyékonyan káromkodik spanyolul… Ennél a pontnál leültem, és nekiálltam összeszedni az összes létező főnévképzőt, és egyenként végigpróbálgatni, melyik működhet. Némelyik egyszerűen csak borzasztóan hangzott. mint az “évmény” (esetleg, hogy még szebb legyen: “évmány”). A legbizarrabb talán az “évettyű” volt. Ez nem lehet más, mint egy búgócsiga, amit, ha megpörgetünk, időgépként működve évtizedeket repít előre… Gondolkozás közben éreztem, hogy én is egyre távolabb kerülök a költemény eredeti mondanivalójától.

Aztán, amikor már ott tartottam, hogy az egészet hagyom a fenébe, és a vers eredeti példányát csíkokra vágva megetetem az óriáscsigáimmal, egy este félálomban megérkezett a megoldás. Hogy mi, azt most nem árulom el: majd megmutatom az egész verset, ha túl leszünk a nyilvános felolvasáson.

time-machine-295906_960_720

A soha többet-dolgokról

vörösbort inni Demalgonra
belehalni az unalomba
tejszínes krémet enni nyáron
hazudni hogy már nagyon bánom
metrón vetkőzni fogadásból
nem olvasni megtudni mástól
verset szavalni énekelve
úgy tenni minha érdekelne
új cipőt húzni törött lábra
faképnél hagyni meg se várva
nemet mondani büszkeségből
futni egy megcsalt feleségtől
megígérni és nem ott lenni
első rossz érzést félretenni
vendégségben felemás zokni
azt hinni hogy meg lehet szokni
letérni még ha félrevitt is
rájönni hogy megint és itt is
játékból míg ő szenvedéllyel
egy szóra várni egész éjjel
beérni egy kényelmes hellyel
továbbmenni lehajtott fejjel

Everyone has a name

Ezt a fordítást már egy ideje őrizgetem a fiókban azzal, hogy majd elküldöm valahova. De ma rájöttem, hol lesz a legjobb helye… ajándék lesz belőle. Nem az eredetit használtam ugyan, hanem az angol verziót, de ennyi csalás talán belefér 🙂

Boldog szülinapot, N.G.!

 

Zelda
Tudd, hogy van egy neved

Tudd, hogy van egy neved
az Istentől kapott
szüleidtől kapott

és van még egy neved
termetedről kapott, mosolyodról kapott
ruháidról kapott

és van még egy neved
a hegyektől kapott
falaidról kapott

Tudd, hogy van egy neved
a sorsodról kapott
szomszédoktól kapott

és van még egy neved
bűneidről kapott
vágyaidról kapott

és van még egy neved
gyűlöletből kapott
szeretetből kapott

Tudd, hogy van egy neved
ünnepekről kapott
munkáidról kapott

és van még egy neved
évszakoktól kapott
vakságodról kapott

és van még egy neved
a tengertől kapott
halálodról kapott