vers címkéhez tartozó bejegyzések

Lilith tükre

mikor még nem mérte senki az időt
számok sem voltak két test hány darab
azután különvált fény és a sötét
nem volt mit legyőzni kísértés vagy átok
tudom legelőször akkor láttalak

fordul most a világ talán vége is lesz
még vannak napok még éppen mérhetem
huszonnégy óra és megint huszonnégy
úgy vagy a részem már észre sem veszem

Nem lesz mit legyőzni kísértés vagy átok
újra összeolvad fény és a sötét
számok sem lesznek két test hány darab
tudom hogy mindig téged láttalak
akkor majd nem méri senki az időt


Végül

szemüveg műfogsor és karóra

koffeintabletták

nyolcvankét láda könyv

tűhegyű filc fekete két doboz

macskás falinaptár rossz fotókkal

elemes rádió az ágy melletti széken

nagy folt lassan issza be a padló

egy pár papucs

a kulcscsomód a zárban

körülötte szétvésve az ajtó


Szulamit

ha nincs is ott én mindig most is érzem

hol van fejem alatt a bal kezed

nem húz magához de tart észrevétlen

csak ami kimozdít annak ad teret

 

tudom hogy követsz tudod hogy követlek

nyelvemen olajként csordul a neved

két fonódó rostja egy élő szövetnek

egyszerre mozdul bár más sejtből ered

 

csak egy kéreg véd ha kezem lerántja

lángod a tűz lángja tiszta mint a nap

de éget is más biztosan nem állja

veszélyes játék minden lángra kap

 

magamon magamban hordom a jelét

ahol hozzám értél ezer kicsi nyom

karomon és a karodon pecsét

tövisek között nyíló liliom