vers címkéhez tartozó bejegyzések

Szonett

ha volt teremtés ilyen lehetett
ami új még ráfeszül a térre
az egyensúlyra vágyó elemek
maguktól simulnak egy tenyérbe
csípő derék a hát vonala bordák
más-más mozdulat minden egyes érnél
kezed nyomán a semmiből kap formát
szét is hullana távolabb ha lépnél
még új és puha még bármi lehet
vakító a színek tisztasága
ahogy kavargásuk egyre csendesebb
fénnyel telik a sejtek puszta váza
íriszed tükrén látom meg magam
anyaggá simított anyagtalan

Reklámok

Hol volt, hol nem volt

ha már mindent elmeséltél
amit nélkülem megéltél
akárhová elvihetlek
le a völgybe föl a hegynek
nem lesz többé mitől félnem
ha már mindent elmeséltem
rég feladták ha kerestek
így bárhová elvihetlek
rekettyésből ki a fényre
fecskefűnek hull a vére
hol cammogva hol szaladva
fut velünk a zöld Szalajka
erdő mélyén vízmosáson
senki minket meg ne lásson


Jelek

na de mégis honnan kellett volna tudnom
repedés a falon odavetett firka
hol táncolt a neved fénnyel vízre írva
ki titkolta eddig hozzám el ne jusson

volt-e erdő ahol épp úgy nőtt a moha
átbújtam alatta elléptem fölötte
törött száraz ágak vagy madarak röpte
hányszor néztem vajon és nem láttam soha

mikor öntöttem ki azt a kávézaccot
aminek az alján ott látszott az arcod
melyik tenyeremben futó vonal voltál

teraszokon kertben parkban üldögélve
hogy hullott elém és hogy söpörtem félre
miért nem szólt senki te miért nem szóltál

 


Tiszelt szerző

nem kérjük bár jólesne ha
a jövője rajtunk múlna
talán mégis megfontoljuk
jelentkezzen fél év múlva
épp nem tudjuk kifizetni
de maradjon ilyen lelkes
választhatna frissebb témát
én is voltam már szerelmes
már az apját is ismertem
ne higgye hogy feleselhet
milyen szépen csengő rímek
írjon inkább gyerekverset
megvitattuk nem szerettük
olyat küldjön ami hat ránk
nem áll módomban közölni
bár egy kávét megihatnánk
most hogy átírta negyedszer
vallja be hogy fellélegzett
nagyon ügyes ifjúkori
önmagamra emlékeztet
hogyha kihúzza a felét
mellékletben lehozhatjuk
ígéretes hagyja nálunk
egyszer biztos elolvassuk


Dalocska

mi minden ébred így tavasszal
mindenki megnőtt egy arasszal
nincsen sötét már délután
ásítozunk a tél után

engem kerestél ne tévessz el
akármi bánt is most ereszd el
bármerre fordul fent az ég
fogjuk mi egymást látni még

Spring Flower Snowdrop


Vázlat

két vonal csak az egyik a vállad
ott ahol az enyémmel összeér
erősnek hittem de ebben a fényben
áttetszik rajta mégis minden ér

a második vonal bal szemednél
néznem sem kell már fejből is tudom
mélyülő ívét végigkövetve
a sajátomat is újrarajzolom

nem mozdulok meg most fel ne ébredj
reggel fél hat és majdnem elhiszem
ez a pillanat lehetne az első
nem látott talán így még senki sem


Még szerencse…

néha amikor álmomban megjelensz
neked rontok pedig egyébként soha
hogy képzelted hogy így csak egy szó nélkül
és visszhangzik tőlem az egész szoba

vagy csak bámullak és te is csak bámulsz
mintha te sem hinnéd hogy ez én vagyok
vagy  szólsz figyeljek jobban a dolgokra
mert téged is és mindent elhagyok

de olyan is van hogy csak szorítalak
mintha így lehetne nyerni még időt
tiszta szerencse hogy már rég halott vagy
különben nem kapnál  tőlem levegőt