rögtön felismer és rögtön felismerem
fojtó lett hirtelen a tágas szoba
jobb lett volna talán előbb átgondolni
akkor kicsit több smink és másik ruha
mind a ketten tudjuk mi a mérce
listáz és listázom én is végigmérve
néhány év ide pár kiló oda

kellemetlen helyzet mégis szórakoztat
hogyan fogy köztünk el a levegő
gyakorlottan pásztáz szép macskaszeme
rémült de kíváncsi választ kereső
csak én élem át a most először kínját
nem én vagyok az első akit így lát
nem is az utolsó gondolja közben ő

pont ez hiányzott még péntek délután
úgy tűnik ez ma nem az én napom
ráébredek hogy a kabátját nézem
a saját arcom a fényes gombokon
én mozdulok végül üres széket látva
pár perc múlva kimegy nem megyek utána
nincs mit mondania nincs mit mondanom

(Megjelent a Bárka 2018/5. számában)