kerenyikata bejegyzései

Pillanatkép

rögtön felismer és rögtön felismerem
fojtó lett hirtelen a tágas szoba
jobb lett volna talán előbb átgondolni
akkor kicsit több smink és másik ruha
mind a ketten tudjuk mi a mérce
listáz és listázom én is végigmérve
néhány év ide pár kiló oda

kellemetlen helyzet mégis szórakoztat
hogyan fogy köztünk el a levegő
gyakorlottan pásztáz szép macskaszeme
rémült de kíváncsi választ kereső
csak én élem át a most először kínját
nem én vagyok az első akit így lát
nem is az utolsó gondolja közben ő

pont ez hiányzott még péntek délután
úgy tűnik ez ma nem az én napom
ráébredek hogy a kabátját nézem
a saját arcom a fényes gombokon
én mozdulok végül üres széket látva
pár perc múlva kimegy nem megyek utána
nincs mit mondania nincs mit mondanom

 

(Megjelent a Bárka 2018/5. számában)


A mechanika alaptörvényei

I-II.
(tehetetlenség és dinamika)

mégsem lehet késő bármeddig is tartott
lesz-e így értelme ki tudja ki látta
hogyan vigyázhatnék még rád és magamra
csak sodor azóta minden egy irányba

egy pillanat elég és már túl közel vagy
idegen test mégis egy darab belőlem
futok és fuss ha tudsz látod úgysem számít
hogy utánam rohansz velem vagy előlem

 

III.
(hatás-ellenhatás)

az ujjaim és hátadon az izmok
mintha szétnyíló ívet fogna át
ahogyan simítom megfeszül elernyed
kirajzolva a gerinc vonalát

bánthatnálak is ha azt akarnám
de csak az én kezem lenne így merő seb
nem félek most hogy megadtad magad
kimondani végre te vagy az erősebb

 

IV.
(az erőhatások függetlensége)

nem is a távolság vagy az idő fontos
egyetlen pont csak a végén ez marad
a csípőd az enyémmel hogyan illik össze
és az épp miattad megtalált szavak

a saját erőm csap sokszorozva vissza
hogy várnék bármit hisz ez sem kevés
nézni hogy hirtelen együtt mozdul minden
nem hit vagy ígéret csak felismerés

 

(megjelent a Bárka 2018/5. számában)


Búcsú helyett

egy arc lefedve négy tenyérrel
takarni csak mit meg se tettünk
mit kezdenél egy más idővel
te nem sem én ki dönt helyettünk

perc volt csak épp vagy emberélet
megnyílik lásd a föld utánunk
hiába lépnél újra abba
nincs már folyó amerre jártunk

 

(megjelent a Bárka 2017/1. számában)