Sziget

elmenni aztán visszatérni
csak tudnám hogy lett itt helyem
ha jössz nem találsz készületlen
még annyi mindent mondanék
ezen a szigeten születtem
ez a kiszáradt hordalék 
időnként mégis megterem

***

amikor télen a buszra vártunk
fel-alá járva reggelente
egész öklöm a tiédbe gyűrtem
mindenféléről beszélgetve
a járdasziget végére értünk
fordulnunk kellett valamerre
te megálltál én jártalak körbe
kapaszkodtam lábamat szedve
akkor nem tudtam hogy ez így lesz
bárki is adja kezét kezembe
minden férfi ugyanígy mozdul
mindig te jutsz majd róla eszembe

***

erre futottam itt elestem
két rács között kicsit kilestem
harminc év negyven hol keressem
nem nyúltam érte hogy mehessen
segíts hogy végül elhihessem
nem lenne könnyebb már veled sem

***

sokat nem érsz a teliholddal
horgára tűz bedob kiránt
karnyújtás csak a másik oldal
kavics homok üvegszilánk

halkan csikordul minden lépted
ott a hajó mi partra visz
eddig mehetsz csak itt ér véget
innen ha lépsz felkap a víz

img_3444

Advertisements

Hányféle szerelem

Reggel kaptam egy e-mailt, hogy este könyvbemutató lesz. Hirtelen kedvem lett elmenni, talán azért, mert épp előző nap lapoztam bele a könyvbe a boltban, vagy mert ráértem – na jó, ez pont nem igaz, rengeteg papírmunkát toltam félre egyetlen mozdulattal, hogy az Urániában töltsem a péntek estét. Aztán néhány óra múlva azon kaptam magam, hogy ott ülök a díszteremben ötven szipogó néző között, és azon gondolkozom, hogy össze kell szednem magam kicsit, mert mégsem zuhanhatok a szerző nyakába zokogva a dedikálásnál.

Nem történt semmi más, mint hogy kedves emberek beszéltek őszintén és egyszerűen életük legmeghatározóbb élményeiről. Gárdos Péter és édesanyja mondták el, hogyan íródott a Hajnali láz című regény, illetve miért lett mégis regény, és csak aztán film, nem pedig fordítva. Mindig érdekes, ha egy valós történet szereplői hirtelen megjelennek hús-vér emberként, de itt ezen túl is történt valami különleges: kettőjük kapcsolatán keresztül láthatóvá vált, hogy maga a könyv, mint tárgy a folytatása annak a történetnek, amit tartalmaz. Ez így együtt új értelmet adhat annak a rettenetesen elcsépelt közhelynek, hogy “halhatatlan szerelem”. Ennek pedig különleges varázsa és megrendítő ereje van.

A Hajnali láz így nem egy szerelem története, hanem nagyon sokféle szerelemé egyszerre. Az élethez való ragaszkodásé. Egy eszmébe vetett vakhité. A hazaszereteté. Egy fiú szeretetének története a szülei felé, és a szülők bizalmáé, hogy egy gyerekkel tényleg új élet veszi kezdetét. A generációk közötti megértés és összekapaszkodás története is. Az, hogy megíródott, utólag értelmet adott mindannak, amiről szól, amiben a szereplői csak bízhattak, hogy lehetséges. És ez valahogy reményt adhat mindannyiunknak.

hajnalix220