nem rejtheted már amit megmutattál
nem tudhattam róla mégis ismerem
nincsen hiánya nincsen jelenléte
kézzel írt vonása túlfut mindenen
zárt ajtók sora mit előttünk látok
van-e ott út és mondd hová vezet
kulcs helyett szavakat adtál csak kezembe
tőled kaptam vagy mindig létezett
mozdulatlan és választhatatlan
akkor sem más ha máshol keresem
fénnyel telik és mindent látni enged
megtörtént már és nem lesz sohasem
ha mondjuk hirtelen itt teremnél
vagy hagynál egy cetlit hogy kerestél
az ablak megint a te ablakod lenne
hívhatnálak minden csütörtökön este
nem tartanál soha rendet a lakásban
moshatnád kézzel a zoknidat a kádban
hallgathatnál néha éjjel operettet
odaégethetnéd folyton a krokettet
szólíthatnál béna beceneveken
zsebredughatnád télen a kezem
német csatornákat néznél délután
örülnél hogy tudsz futni a HÉV után
minden karácsonykor írnál húsz lapot
megünnepelnénk a gyereknapot
hajtanál amíg célba nem jutok
elmondanál mindent amit nem tudok
nem gyűrnéd a tested csonttalan maketté
és egyikünk szíve sem hasadna ketté
Kerényi Kata 