Mindenkinek van egy pillanata

Az én pillanatom egy délutáni, a Keletinél jövök ki a metróból, az egyik kezemben pórázon egy kutya, a táskámban rengeteg papír, a szakdolgozatom sokadszor átdolgozott, legújabb változata. A telefonomat bámulom, most kaptam a hírt SMS-ben. Visszaírtam, hogy “Biztos?” De közben már hívtam is valakit, hogy elmondhassam. Aztán még valakit. Vagy egy órát telefonáltam, aztán csak álltam ott, sütött a nap, és örültem, hogy pont most és pont itt. Egy Nobel-díj, úristen… Tényleg a legnagyobb erővel földhöz vágott labda pattan a legmagasabbra végül.

És most? Minden kicsit üresebb lesz, és mi folytatni fogjuk folytathatatlan életünket.

dsc_05521

Advertisements

A soha többet-dolgokról

vörösbort inni Demalgonra
belehalni az unalomba
tejszínes krémet enni nyáron
hazudni hogy már nagyon bánom
metrón vetkőzni fogadásból
nem olvasni megtudni mástól
verset szavalni énekelve
úgy tenni minha érdekelne
új cipőt húzni törött lábra
faképnél hagyni meg se várva
nemet mondani büszkeségből
futni egy megcsalt feleségtől
megígérni és nem ott lenni
első rossz érzést félretenni
vendégségben felemás zokni
azt hinni hogy meg lehet szokni
letérni még ha félrevitt is
rájönni hogy megint és itt is
játékból míg ő szenvedéllyel
egy szóra várni egész éjjel
beérni egy kényelmes hellyel
továbbmenni lehajtott fejjel