Szabó Magda: Liber Mortis

Azon kevesek közé tartozom, akik nem  szeretik Szabó Magdát. Van egy könyve, amit nagyon, az Ókút. A többivel úgy vagyok, hogy majdnem, de mégsem… De mindig újra megpróbálom, mert vannak olyan mondatai, amikért érdemes. Most volt egy olyan időszakom, amikor nagyon sokat tömegközlekedtem, ezért egy jó vastag könyvet akartam venni, de olyat, ami miatt nem felejtem magam a metrón a végállomásig. Ebből a szempontból jó választás volt: több, mint hatszáz oldal, és nem lehet egyhuzamban olvasni, tíz-tizenöt oldal egyszerre pont elég belőle.

Nagyon tudatosan írt napló, az író nyilvánvalóan számított rá, hogy egyszer kiadásra kerül. És nagyon személyes is, időnként már-már zavarba ejtően az. Néha jobb csak elképzelni, milyen lehet valaki otthon a négy fal között, és nem pontosan tudni. Nem érdekel, mennyi pénz van valakinek a bankszámláján, hogy mikor húzza át az ágyat vagy mikor eteti meg a macskát. Még akkor sem, ha híres. Jobban érdekel, hogyan látja azt a világot, a nyolcvanas évek világát, amit én is megtapasztaltam, milyen volt neki ugyanaz a tél, ugyanaz a film, ugyanaz a politikai esemény, amit akkor én (talán kínos bevallani, de: gyerekfejjel) megéltem valahogy. Az is érdekel, hogy miközben valamit írt vagy szerkesztett, mi mindent használt fel, gondolt végig, mérlegelt és adott fel azért, hogy valami megszülethessen. A Liber Mortis erről is szól, és ez volt az, ami miatt végigolvastam. A nagy része azonban egy gyászmunka végigkísérése, amiről csak annyit tudtam kicsit megkönnyebbülve megállapítani: én sem tudok a magaméval mit kezdeni, de úgy látszik, más sem csinálja jobban.

Azért ez egy Szabó Magda-könyv, ami azt jelenti, hogy vannak benne mondatok, amikre felkaptam a fejem.

Mert szépek:

“Most fürödtem, kezdődjék a mások ünnepe a testem illatával”

Mert pontosak:

“Mikor esett ki végleg a hit a zsebemből, mint egy mogyoró, nem tudom, 44 nyarán, az bizonyos, hogy akkor kezdődött. Később, a mégis boldog pillanatokban volt úgy, hogy összetévesztettem a magam élete boldogságát Istennel”

Mert olyanok, mintha mindig ismertem volna őket:

“Most mint legyező nyílik ki előttem a múlt”

“Olyan esztelen kötöttséggel vagyok Rád madzagolva, mint kisfiúra a kesztyű”

“Úgy szeretlek, hogy nem maradt semmim a földön, atombomba nem pusztít így, ahogy Te pusztítottál”

“Élsz, látom a szemed színét, élsz, mert így határoztam. Ma ez, hogy a döntés, vállallak-e holtodban is élőnek, ez szabja meg a dolgokat, nem a halál”

De az biztos, hogy még mindig nem szeretném, ha a halálom után kiadnák a naplómat.

Advertisements

One thought on “Szabó Magda: Liber Mortis

  1. Pingback: Mi ez a hiszti a gyerekirodalom körül? | "...éppen, mintha élnék"

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s